2008. január 11., péntek

Panama

6. fejezet,
melyben hösünk megpróbálja szemléltetni milyen is az élet Panamában, avagy hogy éli életét a panamai átlagember...

néha megkérdezik tölem, milyen is az élet Panamában, miben más Panama, mint Magyarország... erre a kérdésre még sosem sikerült értelmes választ adnom... miben más? inkább miben nem... elsö ránézésre más, mert az embereknek sötétebb a börük, mindenkinek fekete haja van, a házak szinesek (és minden évben ujrafestik öket más szinüre), nincsenek kertek, se parkok igazán, bár 1-2-öt fel lehet azért fedezni, a focipályán kis fekete gyerekek rohangálnak mezitláb a labda után, nincs panel, viszont van felhökarcoló, minden 4. auto nem dudál rád, a házban nincs melegviz, és a cukrot a hütöben tartják (a sót meg a pulton a kávé mellett, becsapós:D)...
aztán ezekhez a dolgokhoz lassan de biztosan hozzászoksz, már nem csordul ki a könnyed, mikor hajnali 4kor be kell álnod a hideg viz alá, többször nem öntesz sót a kávédba cukor helyett, nem kapod oda a fejed, mikor ráddudálnak, megszokod a hajnali 4es kelést, és felismered az iskolabuszod hangját 5.05-kor, az egyenruhát lassan anélkül is felveszed, h felfordulna a gyomrod közben (egyszerüen nem kell tükörbe nézni...:D:D), és meg sem lepödsz, hogy a sötétbarna hajaddal és a 167 centiddel úgy jellemeznek, hogy magas és szöke... és itt megnyugszol, egy pillanatra azt hiszed, hogy már megszoktál mindent, megy minden mint a karikacsapás, egész panamaivá váltál, de amint ezt kijelented, rá kell hogy ébredj, hogy egy cseppet sem. mert a fent emlitett dolgoknak mind van ésszerü magyarázata, végülis a cukrot is csak a hangyák miatt teszik a hütöbe... de hirtelen rájössz a sok miért között, hogy Panama elég messze van ahhoz Magyarországtól, vagy Európától, hogy az emberek ugyanúgy gondolkozzanak. elöször kijelented, hogy ezek idioták, hogy elmarad suliban utolso 2 orájuk és nem mennem haza, mert az nem lehet, mert otthon te nemes egyszerüséggel kisétálnál az ajton, és akkor meg miért mondják neked, hogy ezt nem lehet, mit ne lehetne ezen, ajto itt is van... azután viszont már csak nevetsz azon, amikor vasalni akarsz és anyukád közli, hogy jó, de elötte kell megfürödnöd, mert utána már nem lehet. - ???? - ugyanis az rossz a szervezetednek h a göz után beállsz a hideg viz alá, söt kezet sem moshatsz minimum egy oráig a hütöt pedig eszedbe se jusson kinyitni, mert meghalsz azonnal. ezen egyébként a cserediákokkal órákon át tudtunk szórakozni, de hiába probálkozol a klasszikus szauna-merülömedence példával, vagy bármivel, öket lehetetlen meggyözni, ök ebben igazából hisznek. utána már a szmed sem rebben olyan dolgokon, minthogy megpróbálják neked bebizonyitani, hogy van egy hegy, amin felfelé megállitod az autot, lekapcsolod a motort, és az auto elindul felfelé, söt gyorsul, stb. leteszel a földre egy pénzérmét az élére, és elindul felfelé, vagy egy üveg, bármi. mindenki izgatottan várta, hogy megtapasztalhassuk ezt a földöntuli élményt, kivittek minket este, már sötét volt egy kb egyenesnek tünö utcára, és ezt mind megpróbálták bebizonyitani, elindult az auto, gyorsult, gyorsult, közben hallgattuk, hogy ide már a világ minden tájáról érkeztek neves tudósok, de senkinek sem sikerült magyarázatot találnia, mire egy cserediák kijelentette a buszban, hogy egyszerüen lefelé megyünk. :D ez elég mókás volt, de azt hiszem tényleg. de persze mondanom sem kell, hogy ha vizmértéket viszel neki és megmutatod, h az utca lejt, még jó, hogy gurul az auto és még gyorsul is, akkor is állitja, h nem igaz, az utca felfelé megy, és ez a világ 8. csodája... aztán lassan már csak hozzászoksz ehhez is, nem próbálod meg bizonygatni a magad igazát, békénhagyod, és te sem fürdesz meg vasalás után, a hütöt is csak ugy nyitod ki, hogy senki se lásson meg, és végighallgatod, hogy mekkora jó, hogy felfelé is gyorsul az auto gáz nélkül...
söt, ami egy picit ijesztö az az, hogy eddig körülötted mindenki 'tök logikátlanul' gondolkozott, és néha azon kapod magad hogy már te is ugyanolyan 'tök logikátlanul' gondolkodsz...
félelmetes.

sziget

ez nem uj fejezet, csak eszembe jutott egy kis dalocska a szigetröl, és gondoltam megosztom veletek, mert ez talán jobban érzékelteti azt a dolgot, amit mi ott láttunk, jöjjön hát a Junkies és a Sziget...

"Forrók mindig az éjszakák
És a bulikat senki sem alussza át
Hajnalig mindenki ébren marad
Másnap délben kel fel a nap
Meleg az óceán és a napsütés
Jólesik nagyon a semmittevés
Nézem a napszemüvegemen át
Ahogy fölém hajolnak a pálmafák
Szívok egy slukkot a cigimbõl
A másik kezemben hideg sör
Úgy hallottam egy jampitól
Hogy itt állt egykor a Hotel Menthol
Semmi sincs amitõl félni kell
A hétfõ sohasem érkezik el
Úgy van ahogy mondtad
Mindennap szombat..."

ne gondolkodj rajta, csak éld meg!

5. fejezet,
melyben hösünk felveszi világjáró strandpapucsát, hogy megismerje Panamát meg soksok idegent is, bebizonyitja, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik, és végre 'fulita chombita'-vá válik...


aii elöször is sorry mindenkinek, nem irtam, de élek, és most itt vagyok, hogy megosszam veletek azt a sok csodát, amit láttam, tettem, megéltem. elöször is sulinak vége oh yeah, december közepe ota nyári szünetem van egészen -mostlehetirigykedni- márciusig haha:D

szóval elöször is 17 cserediák felpattant egy buszra és bejárta Chiriquit, ami Panama egy tartománya vagy mije, láttunk spanyolok által épitett huderégi templomot, sóbányát, városokat, very special köveket, fürödtünk a sendes-óceánban, jártunk az ország geometriai középpontján, 12 méter magas sziklákról ugráltunk egy folyóba, átsétáltunk egy órácskára Costa Ricara, saját felelösségre ettünk mindenféle helyi megnevezhetetlen és leirhatatlan kajákat, és majdnem elhittük hogy a lehetetlen létezik, de aztán hirtelen ötlettöl vezérelve mégsem. ezt persze vegyitettük soksok mókával és kacagással, soksok mókás és kacagtató élmény, tapasztalat megosztásával és persze rájöttünk, hogy amin keresztülmentünk, azon külön-külön vagy együtt de mind keresztülmentünk. ez jó dolog.

a cserediák-barátság egy egészen különös izé. a cserediákok mind annyira különbözö helyeket, kulturákat képviselnek, és mégis összeköti öket a tény, hogy olyan messziröl jönnek, és hogy az adott kulturától és helytöl még különbözöbbek, mind egyszerre és imádják és utálják az országot ahol élnek, de mindenestere napról napra jobban szeretik és becsülik hazájukat meg persze mindent ami ehhez köthetö. csak képzeld el ezt a képet: 3 magyar fiatal reménység ül Panamában egy járdán, Quimbyt hallgat, és közben egymást licitálja túl magyar ízek terén. (ááh, paprikás csirke ahogy anyukám csinálja... annál nincs is jobb - te jó ég, amikor a nagymamám beállitott a bucsubulimra 2 óriási tálca fánkkal... jajj, de jó lenne most is... - hu, ne is mondd, egy jóó képviselöfánk... - és a hatlapost ismeritek? - nem, de ajj, zserbóóóóó...) hagy ne folytassam... ezt képzeljétek el kb 40 percen keresztül:D:D sosem gondoltam volna, hogy a keret után ez megismétlödik még egyszer életemben...:) és persze mindenki meg akarja mutatni saját hazáját a többi nemzetiségnek is, szoval az idö felében panamai szokások égbe dicsérése, zene imádata, panama panama panama mindörökké, illetve kaják utálata, emberek hülyeségei, szokások kinevetése a téma, a másik félben pedig saját ország szokásainak megosztása... és ezek sosem fogynak ki. jó dolog ez.

sajnos ez a 4 nap egy szempillantás alatt elrepült, de szerencsére nem láttuk még az egész országot, igyhát ézen a héten ujra utnak indultunk hogy kipihenjük az ujév fáradalmait egy nyugis kis szigetecskén a Karib-tengeren. ezuttal 22 AFSer vette fel a kis világjáró strandpapucsát, és 4 napra elfoglalta Isla Grandet. ez neve ellenére egy kis miniszigetecske, van egy bolt, pár étterem és bár, terek, kosárpálya, playa, soksok pálmafa, stégek, hajócskák, igazi égszinkék égbolt éjjel millio csillaggal, átlátszó tengerviz, homok, elhagyott nagyonüres partszakasz... mi kell még? MI!:) hát ott is termettünk, fürödtünk, barnultunk, naptejjel kenegettük egymás hátát (már aki), vagy éppen nyugtató krémmel este (azok akik az elöbbit nem), bejártuk a szigetecskét, csillagokat bámultunk egy stégröl, folytonfolyton zenét hallgattunk, vagy enyhén hiányos szöveggel (értsd: mindenki ugyanazt a 2 sort tudja, ezért csak azt) panamai slágereket énekeltünk, táncoltunk, ettünk-ittunk-jótmulattunk, megnéztük a környezö többi szigetet ("ezen mi a nagy szám, ez tök olyan mint a Tisza-tó! ilyenünk nekünk is van...":D:D), homokbairkáltunk és fényképezkedtünk... panamai szlenget beszéltünk (nagyon nehéz visszaállni:S) és mit még? most ennyit tudok leirni, több nem jut az eszembe, ami meg igen, az korhatáros,-és/vagy illegális vagy csak nem nektek való... bocsi Apa, vicc volt:D de tényleg. de hát sajnos egyszer minden filmnek vége szakad, igy hát most jönnek is a feliratok, tegnap hazatértünk, és csak alig várjuk, hogy jöjjön a 3. rész és ujra utnak indulhassunk, mert szerencsére van még mit látni.
ezek az élmények mind olyanok, amik annyira abszurdok, hogy az ember még álmodni sem álmodik róla, dehát ugye Lili után szabadon Bölcs lettem és megállapitottam, hogy ezen nem kell gondolkozni, csak meg kell élni, igy hát igy is teszünk.
mára ennyi, igérem, legközelebb hamarabb. aii, egyre nehezebb magyarul irni, lassan már a magyarfakt sem segit...:) jok legyetek, vagy ne, rajtatok áll,
luv you everybody <3

2007. december 24., hétfő

karácsonyra

4. fejezet,

melyben hösÜnk ultraboldog karácsonyt kíván minden kedves olvasónak...



ULTRABOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓNAK!!

2007. október 22., hétfő

Colegio Bilingüe de Cerro Viento

3. fejezet,
melyben hösünket bedobják az örökké forgó mókuskerékbe, avagy az oktatási rendszer ott messze délen...




Hát a sulim...Colegio Bilingüe de Cerro Viento...Bilingüe. Most azt hiszitek kéttannylevü, mi? Hogy mindenki kitünöen beszél angolul, a tárgyak nagy részét angolul tanuljuk, stb...Mint otthon egy suliban, aminek a nevében benne van a "kéttannyelvü" szo... Én is azt hittem...:) Kb ugy az elsö órámig, ami történetesen angol volt, és lassan de biztosan kezdett gyanússá válni, hogy a comperative/superlative-ot veszik. De ugye már valaki okos is megmondta, hogy a remény hal meg utoljára, szóval gondoltam hátha...Háth...vägod...nem.
1 tárgyat tanulunk angolul (marketing), ezt nem értem hogyan, itt mindenki ért mindent, beszél, véleményt formál, dolgozatot ír angolul, de ha kinyitod az angol könyvet Unit 1 - Please call me Beth...(1. conversation - where are you from?......) Mára már eljutottunk a present continousig.

*A tanév 4 'bimestre'-böl áll, mindegyik végén záróvizsga az összes tárgyból. Ez 1 hét, napi 2 vizsgával, kb olyanok mint otthon egy témazáró, csak tömbösitve, viszont az év többi részében nincs nagy dolgozat. Ami azt jelenti, hogy kb napi 3-4 dogát írunk, de ezek 1-2 órai anyagból vannak, mint egy röpdoga, nem vészes...

*Az én osztályom 2 szakot csinál, ciencias (tudományok), és comercios (kereskedelem). Ez azt jelenti, hogy a tárgyaim: ciencias: biosz, fizika, most kell örülni -> KÉMIA (éljen a káröröm...!), filozofia, föci; comercios: nociones de comercio (vmi kereskedelem...), marketing, contabilidad (vmi számokat kell oszlopokba rendezni), manejo de máquina (nyomtatós számologép gyepálása másfél órán keresztül:S), pénzügyi matek, archivo (???). ezenkívül angol, info, spanyol, matek.

*Osztályzás 1-5ig, de tizedesekig vagy hogy mondják, szóval van 2,6 , 3,2 , vagy 4,9.
3 alatt megbuksz. Innentöl a procedura hasonlo mint otthon, pótvizsga, stb

*Ha megszegsz valami szabályt eltiltanak 1-10 napig, vagyis nem mehetsz be, és minden dogád, amit emiatt nem írsz meg 1. lógásért, bármilyen bünért ugyanez.

*1 nap 9 órád van, 7:00-töl 14:10-ig. 1 óra 45 perc, viszont az elsö 5 egyben, szünet nélkül, aztán a várva várt 25 perces szünet alias recreo, majd újabb 4 óra egyben. Sok az üresjárat.

*Minden hétfö reggel zászlófelvonás, himnuszéneklés, iskolahimnusz-éneklés, igazgatói beszéd...

*Majdnem minden hét valaminek a hete, mint pl könyv, tudományok, ilyenkor ki kell dekorálni a termet, meg van vmi rendezvény, vagy verseny az osztályok között, mindenki komolyan veszi, és ezen dolgozik egész héten. Néha kicsit úgy érzi magát a naiv Európából érkezö cserediák, mint általános 4.-ben, mikor kezébe adnak egy nyomorék krétát, hogy szinezze ki vele ezt a falrészt (majd a következöt, majd a következöt, mig kész nincs az egész terem...) Mindezt 2 teljes napon keresztül...hmmm...fincsi,mi?

*Ja, a tanév márciustól decemberig tart.



Ezek voltak a kevésbé szórakoztató, ámbár némileg talán érdekfeszitö tények...és most pedig jöjjön, aminek jönnie kell, a várva várt téma, amit mindenki hiányolt már, ami boldoggá teszi minden kárörvendö barátomat (vagyis az összeset)... Na, rajtatok a sor.
Egyenruha.
merthogy itt az is van. nem is akármilyen... hmmm... Flórának azt mondták, a privada-k (magánsulik) egyenruhája szebb, mint a pública-é (állami). És Flóra elhitte...Hiba volt.:D merthát...nem.
Szerintem sikerült kifognom az ország legocsmányabb egyenruháját használó suliját. OK, a públicak mind egyforma egyenruhát használnak, és minden privadanak van sajátja. Ezek általában tényleg szebbek, de hát izé....ez az én formám.
Szerdánként nem kötelezö egyenruhát hordani, lehet menni sötétkék egyszinü farmerben, fehér zárt cipöben és ronda egyenpólóban. micsoda szabadság, mondanám otthon én is, de hát ugye ez Panama, szóval ennyi. Nem sokan élnek a lehetöséggel.(???)
Tudjátok, szeretem boldognak látni a barátaimat, és hiszem, vallom, hogy legszebb öröm a káröröm, de ezt nem...ez már nekem is sok. el se kezdd...nem, nem, nem, rólam SOHA nem fogsz egyenruhát viselös képet látni. Sorry, de ezt felejtsétek el...:P
Az már csak természetes, hogy no ékszer, no piercing, no smink, no körömfestés, no hajfestés, lányoknak haj összefogva, fiuknak 1 cm-nél rövidebb haj, no zselé, no mobil, no MP3 lejátszó, semmi elektronikus készülék...még valami? nem lehet:D

Hát ennyit a panamai iskolarendszerröl, vagy csak a Cerro Vientoról, meg a kis életem egy ujabb részletéröl itt az Óperencián is túl, legyetek jók, csóxi, smaccantás, forever peace...

2007. szeptember 25., kedd

családom...

2. fejezet,
melyben hösünk megismerkedik néhány további fontos szereplövel...


Immár egy hónapja élek itt, ideje hát valamiféle véleményt formálnom a fogadócsaládomról...


Jacob

A fogadóapám. Nehezemre esik azt a szót használnom rá, mert a kapcsolatunk elég messze áll egy apa-lánya kapcsolattól. Legyen inkább ezentúl a fogadóbátyám. Vagy csak Jacob...:) Elég sok idöt töltünk együtt, sokat beszélgetünk, vele lehet bármiröl.
34 éves, mérnök. Sok barátja van, imád velük lenni, mászkálni a városban, vezetni, menni, menni, menni...Nem bir otthon vagy bárhol egy helyben maradni, képtelen várni.

Ha valamit a fejébe vesz, megteszi.
Fél éve például a fejébe vette, hogy fogad egy cserediákot...A feleségét nem volt könnyü rávennie, de csak sikerült. Júniusban, a cserediák érkezése elött 2 hónappal (ekkor még nem tudott semmit a vállalkozo kedvü fiatalrol...) sógora autobaleset miatt toloszékbe került. Ekkor ugy döntött a család, hogy mégsem tudják vállalni a fogadocsalád-szerepet. De Ö azért akarta. Mikor egy hét mulva kifogyott a kifogásokbol, hogy miért nem tudott bemenni az AFS irodába lemondani a programot, és végre elszántan belépett az irodába, Alieth egy dossziéval várta, "Itt az uj lányod!"...hát most van egy cserediákja...

Ha valamit tudni akar, kinyomozza.
Az elsö hetemen vártunk a kocsiban, egyszercsak elémrakta a határidönaploját, irjak bele valamit magyarul...hát jó...
utálom a tökfözeléket! na erre varrjon gombot. Kérdezte, mit jelent, mondtam neki, hogy az képtelenség, ez egy hatalmas titok.
Másnap elémtette az oldalt. utálom=I hate him. tök=squah, marrow és hasonlo jegyzetek. Neten probált szotárazni, de mivel a tökfözeléknek nem nagyon van angol, illetve spanyol megfelelöje, ez nem egyszerü feladat. Ráadásul az itteni billenytyüzeteken képtelenség hosszu "ö"-t irni...Egy hétig próbálkozott igy, de ennél tovább nem jutott. De itt még nincs vége, mert ö nem az a tipus aki ennyivel megelégszik. Felvett Skype-on kb 15 magyart, és tölük kért segitséget. Végül egy kubai, hivatásos spanyol-magyar forditotol kapott választ, ötletem sincs, öt honnan szedte. De tudja, mi a titkom.:)


Aury

A fogadomamám. Egy bankban dolgozik, este 6-7 körül ér haza, fáradtan, ilyenkor általában a kisbabával van. Vele elég felszines a kapcsolatom emiatt. Keveset vagyunk együtt, és nincs tul sok közös témánk. Eléggé különbözöek vagyunk, ö jobb szeret itthon ülni. Amikor az elsö napokban megkérdeztem töle, mit szeret csinálni szabadidejében, azt mondta TV-zni. Szerintem értitek. Aki ismer, biztosan. Ez nem jelenti azt, hogy elitélem, vag lenézem, vagy...Csak szerintem ez sokat elárul róla. Nem nagyon tudok vele mit kezdeni, nem tudom mit szeret, de leginkább az látszik rajta, hogy semmit. Talán Analiát...


María Alejandra (Ale)

5 éves. 2 féle-fajta ember van. Akinek van huga, és akinek nincs. Én eddig a 2.-ba tartoztam...Állítólag látszik. Ha mesélek róla valakinek, 2 féle-fajta választ kapok. És a válasz tipusa mindig egyenes összeköttetésben áll a ténnyel, hogy a válaszadó melyik kategóriába sorolható. Az elsö mosolyogva kérdezi, "Neked nem volt kistesód otthon, ugye?"... A második, elborzad, kiakad, és egyszerre árul el részvétet és mély tiszteletet. (Te jó ég, hogy birod ezt elviselni?! Én már biztos rég leütöttem volna...stb)
Meg lehet szokni. Meg egyszer a kiskutyát is megunják. (ugye?!:S) Tud aranyos is lenni, söt egyre többször az. Csak el ne kiabáljam. Vagy csak közeledek a határ felé? Eljön még az idö, mikor én is csak mosolygok a cserediákokon, "Neked se volt kistesod otthon, ugye?"...


Analía

A másik hugom, 8 hónapos. Vele emiatt kb annyi kapcsolatom van, mint ugy általában egy 8 hónapos gyerekkel. Bár egyszer itthon hagytak vele egyedül...Majdnem 13 percre.
Állandóan beteg, kb napi 2 l gyógyszert önthetnek bele szerencsétlenbe. Enni még nem tud, de már rutinosan köpi ki a gyogyszert, tudja, hogyan nem nyeli le véletlenül se...
De jó arc.


Mára ennyi, legyetek jók.

Máté! Bocs, hogy a hugod voltam...

2007. szeptember 19., szerda

kezdjük az elején...

1. fejezet,
melyben Kelet-Európa elfoglalja Panamát, majd azonnal megsemmisíti a telefont...



Szoval az ugy volt, hogy 18 óra repülés után megérkeztünk Panamába...Amikor beléptünk a hotel halljába, olyan érzés volt, mintha a Dirty Dancing 2-be csöppentünk volna. Halk latin zene, nagy, régi ventillátorok a plafonon, a hordárok tologatják a csomaggal teli kocsikat. Mi meg csak álltunk középen, és azt se tudtuk, merre kapjuk a fejünket...Mint az eltévedt utazók. Ezután rögtön szárnyai alá vett minket az AFS, el kellett intézni csomo dolgot az itt tartozkodásunkhoz, aztán soksok óra izgalom után bezuhantunk ágyainkba, hogy végre kipihenjük magunkat...Legalábbis mi azt hittük...

Akik ismernek, tudják, hogy elég mélyen alszom. Hát ugy látszik, Kata is...Éjjel valami furcsa zajra riadtunk fel, egyikünk sem tudta, mi volt az, de hangos volt, és nem tudtunk töle aludni, igy sokkos állapotba kerülve egyetlen célunk az volt, hogy azonnal megszüntessük a zaj forrását. A tárgy valahol kettönk között volt, Katához egy kicsit közelebb, ö hamarabb érte el. Az agyunk aludt még, Katának is csak a keze járt, és közben kétségbeesve kiabáltunk egymással, hogy gyorsabban már! - de nem tudom! nem megy! - mi történt?? - segíts már!!! és hasonlok... perceken át tartó küzdelem árán végre sikerült elnémítani a nyugalmunkat megzavaró valamit, és újra elmélyedhettünk álmainkban...Legalábbis mi azt hittük...

Hogy mennyi idö telt el a két esemény között, ötletem sincs, tekintve, hogy végre ujra édesen aludtam, de egyszer csak megint felriadtunk valamire. Mire végre felfogtam, hogy ezúttal az ajtónkon kopog valaki, fitten kipattantam az ágyamból, még megigazítottam a díszpárnákat a kapanén, egy utolso pillantás a tükörbe, majd ajtót nyitottam és kávéval kináltam látogatóinkat. na jó, majdnem... szóval az ajtóban állt egy ismeretlen, kissé megszeppent tizenéves lány, és egy a fáradtságtól alig látó, mégis fáradhatatlanul mosolygó nem sokkal idösebb fiu. A fiut szerencsére sikerült beazonositanom, AFS önkéntes. Mivel én nem voltam beszédre képes állapotban, a fiu közölte, hogy kapunk 2 uj szobatársat, a mellette álló lány volt az egyik, hagyjuk nyitva az ajtót, és akkor be tudnak cuccolni, stb..."Oh! And next time please answer the phone!" (Ja, és legközelebb légszi vegyétek fel a telefont!) ...hmmm...

Ebben a pillanatban még nem gondolkoztam el a mondat jelentésén, csoda hogy emlékszem rá...

Reggel hullafáradtan ébredtünk, a mellettünk lévö ágyban 2 ismeretlen lány aludt, mi felkeltünk, és lerohantunk reggelizni, mert a magyar AFS megtanitott minket idöben érkezni mindenhova, meg nem akartunk Toxic-ot énekelni se annyira már az elsö reggelünkön...Pontban 7.30kor, enyhén zilált állapotban, kissé lihegve megpróbáltunk nyugodtnak és kipihentnek tünve belépni az AFS termébe, de valahogy nem sikerült...merthogy az ajtó zárva volt. Sehol senki, a konyhán a szakácsok mintha kezdenének ébredezni...na most mi van? Otthon emlitették, hogy itt szoktak késni az emberek... Talán máshol lazább az AFS, és nem kell Britney-t énekelni késés esetén, de itt még önkéntesek se voltak...kicsit megnyugodtunk, körülnéztünk, megnéztük a medencét és a miniállatkertet (khmm...Kata neked hogy tetszett?:D...) és közben elgondolkodtunk az éjszaka történteken és rájöttünk néhány dologra... például, hogy a Tárgy, a telefon volt, és valószinüleg csak az uj lakótársak miatt hivtak minket...a szobánkba visszatérve pedig láttuk, h ki van húzva a zsinor, és kicsit furcsa helyzetben találtuk a készüléket...hm. ja és 1 órányi várakozás után, mikor megérkezett a nép reggelizni, az is kiderült, hogy a magyar csapat biztosra ment, és kicsit elöbbre állitotta az oráját...ugy egy orával...szoval az idöátszámitással akadtak problémáink, de végül minden rejtély megoldodott, és vasárnap boldogan-izgulva-félve várhattuk a nagy találkozást uj családjainkkal...véget ért a móka mára, zárul miki móka tára...

*To Be Continued...*