karácsonyra

4. fejezet,

melyben hösÜnk ultraboldog karácsonyt kíván minden kedves olvasónak...

ULTRABOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓNAK!!

Colegio Bilingüe de Cerro Viento

3. fejezet,
melyben hösünket bedobják az örökké forgó mókuskerékbe, avagy az oktatási rendszer ott messze délen...

Hát a sulim...Colegio Bilingüe de Cerro Viento...Bilingüe. Most azt hiszitek kéttannylevü, mi? Hogy mindenki kitünöen beszél angolul, a tárgyak nagy részét angolul tanuljuk, stb...Mint otthon egy suliban, aminek a nevében benne van a "kéttannyelvü" szo... Én is azt hittem...:) Kb ugy az elsö órámig, ami történetesen angol volt, és lassan de biztosan kezdett gyanússá válni, hogy a comperative/superlative-ot veszik. De ugye már valaki okos is megmondta, hogy a remény hal meg utoljára, szóval gondoltam hátha...Háth...vägod...nem.
1 tárgyat tanulunk angolul (marketing), ezt nem értem hogyan, itt mindenki ért mindent, beszél, véleményt formál, dolgozatot ír angolul, de ha kinyitod az angol könyvet Unit 1 - Please call me Beth...(1. conversation - where are you from?......) Mára már eljutottunk a present continousig.

*A tanév 4 'bimestre'-böl áll, mindegyik végén záróvizsga az összes tárgyból. Ez 1 hét, napi 2 vizsgával, kb olyanok mint otthon egy témazáró, csak tömbösitve, viszont az év többi részében nincs nagy dolgozat. Ami azt jelenti, hogy kb napi 3-4 dogát írunk, de ezek 1-2 órai anyagból vannak, mint egy röpdoga, nem vészes...

*Az én osztályom 2 szakot csinál, ciencias (tudományok), és comercios (kereskedelem). Ez azt jelenti, hogy a tárgyaim: ciencias: biosz, fizika, most kell örülni -> KÉMIA (éljen a káröröm...!), filozofia, föci; comercios: nociones de comercio (vmi kereskedelem...), marketing, contabilidad (vmi számokat kell oszlopokba rendezni), manejo de máquina (nyomtatós számologép gyepálása másfél órán keresztül:S), pénzügyi matek, archivo (???). ezenkívül angol, info, spanyol, matek.

*Osztályzás 1-5ig, de tizedesekig vagy hogy mondják, szóval van 2,6 , 3,2 , vagy 4,9.
3 alatt megbuksz. Innentöl a procedura hasonlo mint otthon, pótvizsga, stb

*Ha megszegsz valami szabályt eltiltanak 1-10 napig, vagyis nem mehetsz be, és minden dogád, amit emiatt nem írsz meg 1. lógásért, bármilyen bünért ugyanez.

*1 nap 9 órád van, 7:00-töl 14:10-ig. 1 óra 45 perc, viszont az elsö 5 egyben, szünet nélkül, aztán a várva várt 25 perces szünet alias recreo, majd újabb 4 óra egyben. Sok az üresjárat.

*Minden hétfö reggel zászlófelvonás, himnuszéneklés, iskolahimnusz-éneklés, igazgatói beszéd...

*Majdnem minden hét valaminek a hete, mint pl könyv, tudományok, ilyenkor ki kell dekorálni a termet, meg van vmi rendezvény, vagy verseny az osztályok között, mindenki komolyan veszi, és ezen dolgozik egész héten. Néha kicsit úgy érzi magát a naiv Európából érkezö cserediák, mint általános 4.-ben, mikor kezébe adnak egy nyomorék krétát, hogy szinezze ki vele ezt a falrészt (majd a következöt, majd a következöt, mig kész nincs az egész terem...) Mindezt 2 teljes napon keresztül...hmmm...fincsi,mi?

*Ja, a tanév márciustól decemberig tart.



Ezek voltak a kevésbé szórakoztató, ámbár némileg talán érdekfeszitö tények...és most pedig jöjjön, aminek jönnie kell, a várva várt téma, amit mindenki hiányolt már, ami boldoggá teszi minden kárörvendö barátomat (vagyis az összeset)... Na, rajtatok a sor.
Egyenruha.
merthogy itt az is van. nem is akármilyen... hmmm... Flórának azt mondták, a privada-k (magánsulik) egyenruhája szebb, mint a pública-é (állami). És Flóra elhitte...Hiba volt.:D merthát...nem.
Szerintem sikerült kifognom az ország legocsmányabb egyenruháját használó suliját. OK, a públicak mind egyforma egyenruhát használnak, és minden privadanak van sajátja. Ezek általában tényleg szebbek, de hát izé....ez az én formám.
Szerdánként nem kötelezö egyenruhát hordani, lehet menni sötétkék egyszinü farmerben, fehér zárt cipöben és ronda egyenpólóban. micsoda szabadság, mondanám otthon én is, de hát ugye ez Panama, szóval ennyi. Nem sokan élnek a lehetöséggel.(???)
Tudjátok, szeretem boldognak látni a barátaimat, és hiszem, vallom, hogy legszebb öröm a káröröm, de ezt nem...ez már nekem is sok. el se kezdd...nem, nem, nem, rólam SOHA nem fogsz egyenruhát viselös képet látni. Sorry, de ezt felejtsétek el...:P
Az már csak természetes, hogy no ékszer, no piercing, no smink, no körömfestés, no hajfestés, lányoknak haj összefogva, fiuknak 1 cm-nél rövidebb haj, no zselé, no mobil, no MP3 lejátszó, semmi elektronikus készülék...még valami? nem lehet:D

Hát ennyit a panamai iskolarendszerröl, vagy csak a Cerro Vientoról, meg a kis életem egy ujabb részletéröl itt az Óperencián is túl, legyetek jók, csóxi, smaccantás, forever peace...

családom...

2. fejezet,

melyben hösünk megismerkedik néhány további fontos szereplövel...

Immár egy hónapja élek itt, ideje hát valamiféle véleményt formálnom a fogadócsaládomról...

Jacob

A fogadóapám. Nehezemre esik azt a szót használnom rá, mert a kapcsolatunk elég messze áll egy apa-lánya kapcsolattól. Legyen inkább ezentúl a fogadóbátyám. Vagy csak Jacob...:) Elég sok idöt töltünk együtt, sokat beszélgetünk, vele lehet bármiröl.
34 éves, mérnök. Sok barátja van, imád velük lenni, mászkálni a városban, vezetni, menni, menni, menni...Nem bir otthon vagy bárhol egy helyben maradni, képtelen várni.

Ha valamit a fejébe vesz, megteszi.
Fél éve például a fejébe vette, hogy fogad egy cserediákot...A feleségét nem volt könnyü rávennie, de csak sikerült. Júniusban, a cserediák érkezése elött 2 hónappal (ekkor még nem tudott semmit a vállalkozo kedvü fiatalrol...) sógora autobaleset miatt toloszékbe került. Ekkor ugy döntött a család, hogy mégsem tudják vállalni a fogadocsalád-szerepet. De Ö azért akarta. Mikor egy hét mulva kifogyott a kifogásokbol, hogy miért nem tudott bemenni az AFS irodába lemondani a programot, és végre elszántan belépett az irodába, Alieth egy dossziéval várta, "Itt az uj lányod!"...hát most van egy cserediákja...

Ha valamit tudni akar, kinyomozza.

Az elsö hetemen vártunk a kocsiban, egyszercsak elémrakta a határidönaploját, irjak bele valamit magyarul...hát jó...

utálom a tökfözeléket! na erre varrjon gombot. Kérdezte, mit jelent, mondtam neki, hogy az képtelenség, ez egy hatalmas titok.

Másnap elémtette az oldalt. utálom=I hate him. tök=squah, marrow és hasonlo jegyzetek. Neten probált szotárazni, de mivel a tökfözeléknek nem nagyon van angol, illetve spanyol megfelelöje, ez nem egyszerü feladat. Ráadásul az itteni billenytyüzeteken képtelenség hosszu "ö"-t irni...Egy hétig próbálkozott igy, de ennél tovább nem jutott. De itt még nincs vége, mert ö nem az a tipus aki ennyivel megelégszik. Felvett Skype-on kb 15 magyart, és tölük kért segitséget. Végül egy kubai, hivatásos spanyol-magyar forditotol kapott választ, ötletem sincs, öt honnan szedte. De tudja, mi a titkom.:)

Aury

A fogadomamám. Egy bankban dolgozik, este 6-7 körül ér haza, fáradtan, ilyenkor általában a kisbabával van. Vele elég felszines a kapcsolatom emiatt. Keveset vagyunk együtt, és nincs tul sok közös témánk. Eléggé különbözöek vagyunk, ö jobb szeret itthon ülni. Amikor az elsö napokban megkérdeztem töle, mit szeret csinálni szabadidejében, azt mondta TV-zni. Szerintem értitek. Aki ismer, biztosan. Ez nem jelenti azt, hogy elitélem, vag lenézem, vagy...Csak szerintem ez sokat elárul róla. Nem nagyon tudok vele mit kezdeni, nem tudom mit szeret, de leginkább az látszik rajta, hogy semmit. Talán Analiát...

María Alejandra (Ale)

5 éves. 2 féle-fajta ember van. Akinek van huga, és akinek nincs. Én eddig a 2.-ba tartoztam...Állítólag látszik. Ha mesélek róla valakinek, 2 féle-fajta választ kapok. És a válasz tipusa mindig egyenes összeköttetésben áll a ténnyel, hogy a válaszadó melyik kategóriába sorolható. Az elsö mosolyogva kérdezi, "Neked nem volt kistesód otthon, ugye?"... A második, elborzad, kiakad, és egyszerre árul el részvétet és mély tiszteletet. (Te jó ég, hogy birod ezt elviselni?! Én már biztos rég leütöttem volna...stb)

Meg lehet szokni. Meg egyszer a kiskutyát is megunják. (ugye?!:S) Tud aranyos is lenni, söt egyre többször az. Csak el ne kiabáljam. Vagy csak közeledek a határ felé? Eljön még az idö, mikor én is csak mosolygok a cserediákokon, "Neked se volt kistesod otthon, ugye?"...

Analía

A másik hugom, 8 hónapos. Vele emiatt kb annyi kapcsolatom van, mint ugy általában egy 8 hónapos gyerekkel. Bár egyszer itthon hagytak vele egyedül...Majdnem 13 percre.

Állandóan beteg, kb napi 2 l gyógyszert önthetnek bele szerencsétlenbe. Enni még nem tud, de már rutinosan köpi ki a gyogyszert, tudja, hogyan nem nyeli le véletlenül se...

De jó arc.

Mára ennyi, legyetek jók.

Máté! Bocs, hogy a hugod voltam...

kezdjük az elején...

1. fejezet,

melyben Kelet-Európa elfoglalja Panamát, majd azonnal megsemmisíti a telefont...

Szoval az ugy volt, hogy 18 óra repülés után megérkeztünk Panamába...Amikor beléptünk a hotel halljába, olyan érzés volt, mintha a Dirty Dancing 2-be csöppentünk volna. Halk latin zene, nagy, régi ventillátorok a plafonon, a hordárok tologatják a csomaggal teli kocsikat. Mi meg csak álltunk középen, és azt se tudtuk, merre kapjuk a fejünket...Mint az eltévedt utazók. Ezután rögtön szárnyai alá vett minket az AFS, el kellett intézni csomo dolgot az itt tartozkodásunkhoz, aztán soksok óra izgalom után bezuhantunk ágyainkba, hogy végre kipihenjük magunkat...Legalábbis mi azt hittük...

Akik ismernek, tudják, hogy elég mélyen alszom. Hát ugy látszik, Kata is...Éjjel valami furcsa zajra riadtunk fel, egyikünk sem tudta, mi volt az, de hangos volt, és nem tudtunk töle aludni, igy sokkos állapotba kerülve egyetlen célunk az volt, hogy azonnal megszüntessük a zaj forrását. A tárgy valahol kettönk között volt, Katához egy kicsit közelebb, ö hamarabb érte el. Az agyunk aludt még, Katának is csak a keze járt, és közben kétségbeesve kiabáltunk egymással, hogy gyorsabban már! - de nem tudom! nem megy! - mi történt?? - segíts már!!! és hasonlok... perceken át tartó küzdelem árán végre sikerült elnémítani a nyugalmunkat megzavaró valamit, és újra elmélyedhettünk álmainkban...Legalábbis mi azt hittük...

Hogy mennyi idö telt el a két esemény között, ötletem sincs, tekintve, hogy végre ujra édesen aludtam, de egyszer csak megint felriadtunk valamire. Mire végre felfogtam, hogy ezúttal az ajtónkon kopog valaki, fitten kipattantam az ágyamból, még megigazítottam a díszpárnákat a kapanén, egy utolso pillantás a tükörbe, majd ajtót nyitottam és kávéval kináltam látogatóinkat. na jó, majdnem... szóval az ajtóban állt egy ismeretlen, kissé megszeppent tizenéves lány, és egy a fáradtságtól alig látó, mégis fáradhatatlanul mosolygó nem sokkal idösebb fiu. A fiut szerencsére sikerült beazonositanom, AFS önkéntes. Mivel én nem voltam beszédre képes állapotban, a fiu közölte, hogy kapunk 2 uj szobatársat, a mellette álló lány volt az egyik, hagyjuk nyitva az ajtót, és akkor be tudnak cuccolni, stb..."Oh! And next time please answer the phone!" (Ja, és legközelebb légszi vegyétek fel a telefont!) ...hmmm...

Ebben a pillanatban még nem gondolkoztam el a mondat jelentésén, csoda hogy emlékszem rá...

Reggel hullafáradtan ébredtünk, a mellettünk lévö ágyban 2 ismeretlen lány aludt, mi felkeltünk, és lerohantunk reggelizni, mert a magyar AFS megtanitott minket idöben érkezni mindenhova, meg nem akartunk Toxic-ot énekelni se annyira már az elsö reggelünkön...Pontban 7.30kor, enyhén zilált állapotban, kissé lihegve megpróbáltunk nyugodtnak és kipihentnek tünve belépni az AFS termébe, de valahogy nem sikerült...merthogy az ajtó zárva volt. Sehol senki, a konyhán a szakácsok mintha kezdenének ébredezni...na most mi van? Otthon emlitették, hogy itt szoktak késni az emberek... Talán máshol lazább az AFS, és nem kell Britney-t énekelni késés esetén, de itt még önkéntesek se voltak...kicsit megnyugodtunk, körülnéztünk, megnéztük a medencét és a miniállatkertet (khmm...Kata neked hogy tetszett?:D...) és közben elgondolkodtunk az éjszaka történteken és rájöttünk néhány dologra... például, hogy a Tárgy, a telefon volt, és valószinüleg csak az uj lakótársak miatt hivtak minket...a szobánkba visszatérve pedig láttuk, h ki van húzva a zsinor, és kicsit furcsa helyzetben találtuk a készüléket...hm. ja és 1 órányi várakozás után, mikor megérkezett a nép reggelizni, az is kiderült, hogy a magyar csapat biztosra ment, és kicsit elöbbre állitotta az oráját...ugy egy orával...szoval az idöátszámitással akadtak problémáink, de végül minden rejtély megoldodott, és vasárnap boldogan-izgulva-félve várhattuk a nagy találkozást uj családjainkkal...véget ért a móka mára, zárul miki móka tára...

*To Be Continued...*