2008. január 11., péntek

Panama

6. fejezet,
melyben hösünk megpróbálja szemléltetni milyen is az élet Panamában, avagy hogy éli életét a panamai átlagember...

néha megkérdezik tölem, milyen is az élet Panamában, miben más Panama, mint Magyarország... erre a kérdésre még sosem sikerült értelmes választ adnom... miben más? inkább miben nem... elsö ránézésre más, mert az embereknek sötétebb a börük, mindenkinek fekete haja van, a házak szinesek (és minden évben ujrafestik öket más szinüre), nincsenek kertek, se parkok igazán, bár 1-2-öt fel lehet azért fedezni, a focipályán kis fekete gyerekek rohangálnak mezitláb a labda után, nincs panel, viszont van felhökarcoló, minden 4. auto nem dudál rád, a házban nincs melegviz, és a cukrot a hütöben tartják (a sót meg a pulton a kávé mellett, becsapós:D)...
aztán ezekhez a dolgokhoz lassan de biztosan hozzászoksz, már nem csordul ki a könnyed, mikor hajnali 4kor be kell álnod a hideg viz alá, többször nem öntesz sót a kávédba cukor helyett, nem kapod oda a fejed, mikor ráddudálnak, megszokod a hajnali 4es kelést, és felismered az iskolabuszod hangját 5.05-kor, az egyenruhát lassan anélkül is felveszed, h felfordulna a gyomrod közben (egyszerüen nem kell tükörbe nézni...:D:D), és meg sem lepödsz, hogy a sötétbarna hajaddal és a 167 centiddel úgy jellemeznek, hogy magas és szöke... és itt megnyugszol, egy pillanatra azt hiszed, hogy már megszoktál mindent, megy minden mint a karikacsapás, egész panamaivá váltál, de amint ezt kijelented, rá kell hogy ébredj, hogy egy cseppet sem. mert a fent emlitett dolgoknak mind van ésszerü magyarázata, végülis a cukrot is csak a hangyák miatt teszik a hütöbe... de hirtelen rájössz a sok miért között, hogy Panama elég messze van ahhoz Magyarországtól, vagy Európától, hogy az emberek ugyanúgy gondolkozzanak. elöször kijelented, hogy ezek idioták, hogy elmarad suliban utolso 2 orájuk és nem mennem haza, mert az nem lehet, mert otthon te nemes egyszerüséggel kisétálnál az ajton, és akkor meg miért mondják neked, hogy ezt nem lehet, mit ne lehetne ezen, ajto itt is van... azután viszont már csak nevetsz azon, amikor vasalni akarsz és anyukád közli, hogy jó, de elötte kell megfürödnöd, mert utána már nem lehet. - ???? - ugyanis az rossz a szervezetednek h a göz után beállsz a hideg viz alá, söt kezet sem moshatsz minimum egy oráig a hütöt pedig eszedbe se jusson kinyitni, mert meghalsz azonnal. ezen egyébként a cserediákokkal órákon át tudtunk szórakozni, de hiába probálkozol a klasszikus szauna-merülömedence példával, vagy bármivel, öket lehetetlen meggyözni, ök ebben igazából hisznek. utána már a szmed sem rebben olyan dolgokon, minthogy megpróbálják neked bebizonyitani, hogy van egy hegy, amin felfelé megállitod az autot, lekapcsolod a motort, és az auto elindul felfelé, söt gyorsul, stb. leteszel a földre egy pénzérmét az élére, és elindul felfelé, vagy egy üveg, bármi. mindenki izgatottan várta, hogy megtapasztalhassuk ezt a földöntuli élményt, kivittek minket este, már sötét volt egy kb egyenesnek tünö utcára, és ezt mind megpróbálták bebizonyitani, elindult az auto, gyorsult, gyorsult, közben hallgattuk, hogy ide már a világ minden tájáról érkeztek neves tudósok, de senkinek sem sikerült magyarázatot találnia, mire egy cserediák kijelentette a buszban, hogy egyszerüen lefelé megyünk. :D ez elég mókás volt, de azt hiszem tényleg. de persze mondanom sem kell, hogy ha vizmértéket viszel neki és megmutatod, h az utca lejt, még jó, hogy gurul az auto és még gyorsul is, akkor is állitja, h nem igaz, az utca felfelé megy, és ez a világ 8. csodája... aztán lassan már csak hozzászoksz ehhez is, nem próbálod meg bizonygatni a magad igazát, békénhagyod, és te sem fürdesz meg vasalás után, a hütöt is csak ugy nyitod ki, hogy senki se lásson meg, és végighallgatod, hogy mekkora jó, hogy felfelé is gyorsul az auto gáz nélkül...
söt, ami egy picit ijesztö az az, hogy eddig körülötted mindenki 'tök logikátlanul' gondolkozott, és néha azon kapod magad hogy már te is ugyanolyan 'tök logikátlanul' gondolkodsz...
félelmetes.

sziget

ez nem uj fejezet, csak eszembe jutott egy kis dalocska a szigetröl, és gondoltam megosztom veletek, mert ez talán jobban érzékelteti azt a dolgot, amit mi ott láttunk, jöjjön hát a Junkies és a Sziget...

"Forrók mindig az éjszakák
És a bulikat senki sem alussza át
Hajnalig mindenki ébren marad
Másnap délben kel fel a nap
Meleg az óceán és a napsütés
Jólesik nagyon a semmittevés
Nézem a napszemüvegemen át
Ahogy fölém hajolnak a pálmafák
Szívok egy slukkot a cigimbõl
A másik kezemben hideg sör
Úgy hallottam egy jampitól
Hogy itt állt egykor a Hotel Menthol
Semmi sincs amitõl félni kell
A hétfõ sohasem érkezik el
Úgy van ahogy mondtad
Mindennap szombat..."

ne gondolkodj rajta, csak éld meg!

5. fejezet,
melyben hösünk felveszi világjáró strandpapucsát, hogy megismerje Panamát meg soksok idegent is, bebizonyitja, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik, és végre 'fulita chombita'-vá válik...


aii elöször is sorry mindenkinek, nem irtam, de élek, és most itt vagyok, hogy megosszam veletek azt a sok csodát, amit láttam, tettem, megéltem. elöször is sulinak vége oh yeah, december közepe ota nyári szünetem van egészen -mostlehetirigykedni- márciusig haha:D

szóval elöször is 17 cserediák felpattant egy buszra és bejárta Chiriquit, ami Panama egy tartománya vagy mije, láttunk spanyolok által épitett huderégi templomot, sóbányát, városokat, very special köveket, fürödtünk a sendes-óceánban, jártunk az ország geometriai középpontján, 12 méter magas sziklákról ugráltunk egy folyóba, átsétáltunk egy órácskára Costa Ricara, saját felelösségre ettünk mindenféle helyi megnevezhetetlen és leirhatatlan kajákat, és majdnem elhittük hogy a lehetetlen létezik, de aztán hirtelen ötlettöl vezérelve mégsem. ezt persze vegyitettük soksok mókával és kacagással, soksok mókás és kacagtató élmény, tapasztalat megosztásával és persze rájöttünk, hogy amin keresztülmentünk, azon külön-külön vagy együtt de mind keresztülmentünk. ez jó dolog.

a cserediák-barátság egy egészen különös izé. a cserediákok mind annyira különbözö helyeket, kulturákat képviselnek, és mégis összeköti öket a tény, hogy olyan messziröl jönnek, és hogy az adott kulturától és helytöl még különbözöbbek, mind egyszerre és imádják és utálják az országot ahol élnek, de mindenestere napról napra jobban szeretik és becsülik hazájukat meg persze mindent ami ehhez köthetö. csak képzeld el ezt a képet: 3 magyar fiatal reménység ül Panamában egy járdán, Quimbyt hallgat, és közben egymást licitálja túl magyar ízek terén. (ááh, paprikás csirke ahogy anyukám csinálja... annál nincs is jobb - te jó ég, amikor a nagymamám beállitott a bucsubulimra 2 óriási tálca fánkkal... jajj, de jó lenne most is... - hu, ne is mondd, egy jóó képviselöfánk... - és a hatlapost ismeritek? - nem, de ajj, zserbóóóóó...) hagy ne folytassam... ezt képzeljétek el kb 40 percen keresztül:D:D sosem gondoltam volna, hogy a keret után ez megismétlödik még egyszer életemben...:) és persze mindenki meg akarja mutatni saját hazáját a többi nemzetiségnek is, szoval az idö felében panamai szokások égbe dicsérése, zene imádata, panama panama panama mindörökké, illetve kaják utálata, emberek hülyeségei, szokások kinevetése a téma, a másik félben pedig saját ország szokásainak megosztása... és ezek sosem fogynak ki. jó dolog ez.

sajnos ez a 4 nap egy szempillantás alatt elrepült, de szerencsére nem láttuk még az egész országot, igyhát ézen a héten ujra utnak indultunk hogy kipihenjük az ujév fáradalmait egy nyugis kis szigetecskén a Karib-tengeren. ezuttal 22 AFSer vette fel a kis világjáró strandpapucsát, és 4 napra elfoglalta Isla Grandet. ez neve ellenére egy kis miniszigetecske, van egy bolt, pár étterem és bár, terek, kosárpálya, playa, soksok pálmafa, stégek, hajócskák, igazi égszinkék égbolt éjjel millio csillaggal, átlátszó tengerviz, homok, elhagyott nagyonüres partszakasz... mi kell még? MI!:) hát ott is termettünk, fürödtünk, barnultunk, naptejjel kenegettük egymás hátát (már aki), vagy éppen nyugtató krémmel este (azok akik az elöbbit nem), bejártuk a szigetecskét, csillagokat bámultunk egy stégröl, folytonfolyton zenét hallgattunk, vagy enyhén hiányos szöveggel (értsd: mindenki ugyanazt a 2 sort tudja, ezért csak azt) panamai slágereket énekeltünk, táncoltunk, ettünk-ittunk-jótmulattunk, megnéztük a környezö többi szigetet ("ezen mi a nagy szám, ez tök olyan mint a Tisza-tó! ilyenünk nekünk is van...":D:D), homokbairkáltunk és fényképezkedtünk... panamai szlenget beszéltünk (nagyon nehéz visszaállni:S) és mit még? most ennyit tudok leirni, több nem jut az eszembe, ami meg igen, az korhatáros,-és/vagy illegális vagy csak nem nektek való... bocsi Apa, vicc volt:D de tényleg. de hát sajnos egyszer minden filmnek vége szakad, igy hát most jönnek is a feliratok, tegnap hazatértünk, és csak alig várjuk, hogy jöjjön a 3. rész és ujra utnak indulhassunk, mert szerencsére van még mit látni.
ezek az élmények mind olyanok, amik annyira abszurdok, hogy az ember még álmodni sem álmodik róla, dehát ugye Lili után szabadon Bölcs lettem és megállapitottam, hogy ezen nem kell gondolkozni, csak meg kell élni, igy hát igy is teszünk.
mára ennyi, igérem, legközelebb hamarabb. aii, egyre nehezebb magyarul irni, lassan már a magyarfakt sem segit...:) jok legyetek, vagy ne, rajtatok áll,
luv you everybody <3