kezdjük az elején...

1. fejezet,

melyben Kelet-Európa elfoglalja Panamát, majd azonnal megsemmisíti a telefont...

Szoval az ugy volt, hogy 18 óra repülés után megérkeztünk Panamába...Amikor beléptünk a hotel halljába, olyan érzés volt, mintha a Dirty Dancing 2-be csöppentünk volna. Halk latin zene, nagy, régi ventillátorok a plafonon, a hordárok tologatják a csomaggal teli kocsikat. Mi meg csak álltunk középen, és azt se tudtuk, merre kapjuk a fejünket...Mint az eltévedt utazók. Ezután rögtön szárnyai alá vett minket az AFS, el kellett intézni csomo dolgot az itt tartozkodásunkhoz, aztán soksok óra izgalom után bezuhantunk ágyainkba, hogy végre kipihenjük magunkat...Legalábbis mi azt hittük...

Akik ismernek, tudják, hogy elég mélyen alszom. Hát ugy látszik, Kata is...Éjjel valami furcsa zajra riadtunk fel, egyikünk sem tudta, mi volt az, de hangos volt, és nem tudtunk töle aludni, igy sokkos állapotba kerülve egyetlen célunk az volt, hogy azonnal megszüntessük a zaj forrását. A tárgy valahol kettönk között volt, Katához egy kicsit közelebb, ö hamarabb érte el. Az agyunk aludt még, Katának is csak a keze járt, és közben kétségbeesve kiabáltunk egymással, hogy gyorsabban már! - de nem tudom! nem megy! - mi történt?? - segíts már!!! és hasonlok... perceken át tartó küzdelem árán végre sikerült elnémítani a nyugalmunkat megzavaró valamit, és újra elmélyedhettünk álmainkban...Legalábbis mi azt hittük...

Hogy mennyi idö telt el a két esemény között, ötletem sincs, tekintve, hogy végre ujra édesen aludtam, de egyszer csak megint felriadtunk valamire. Mire végre felfogtam, hogy ezúttal az ajtónkon kopog valaki, fitten kipattantam az ágyamból, még megigazítottam a díszpárnákat a kapanén, egy utolso pillantás a tükörbe, majd ajtót nyitottam és kávéval kináltam látogatóinkat. na jó, majdnem... szóval az ajtóban állt egy ismeretlen, kissé megszeppent tizenéves lány, és egy a fáradtságtól alig látó, mégis fáradhatatlanul mosolygó nem sokkal idösebb fiu. A fiut szerencsére sikerült beazonositanom, AFS önkéntes. Mivel én nem voltam beszédre képes állapotban, a fiu közölte, hogy kapunk 2 uj szobatársat, a mellette álló lány volt az egyik, hagyjuk nyitva az ajtót, és akkor be tudnak cuccolni, stb..."Oh! And next time please answer the phone!" (Ja, és legközelebb légszi vegyétek fel a telefont!) ...hmmm...

Ebben a pillanatban még nem gondolkoztam el a mondat jelentésén, csoda hogy emlékszem rá...

Reggel hullafáradtan ébredtünk, a mellettünk lévö ágyban 2 ismeretlen lány aludt, mi felkeltünk, és lerohantunk reggelizni, mert a magyar AFS megtanitott minket idöben érkezni mindenhova, meg nem akartunk Toxic-ot énekelni se annyira már az elsö reggelünkön...Pontban 7.30kor, enyhén zilált állapotban, kissé lihegve megpróbáltunk nyugodtnak és kipihentnek tünve belépni az AFS termébe, de valahogy nem sikerült...merthogy az ajtó zárva volt. Sehol senki, a konyhán a szakácsok mintha kezdenének ébredezni...na most mi van? Otthon emlitették, hogy itt szoktak késni az emberek... Talán máshol lazább az AFS, és nem kell Britney-t énekelni késés esetén, de itt még önkéntesek se voltak...kicsit megnyugodtunk, körülnéztünk, megnéztük a medencét és a miniállatkertet (khmm...Kata neked hogy tetszett?:D...) és közben elgondolkodtunk az éjszaka történteken és rájöttünk néhány dologra... például, hogy a Tárgy, a telefon volt, és valószinüleg csak az uj lakótársak miatt hivtak minket...a szobánkba visszatérve pedig láttuk, h ki van húzva a zsinor, és kicsit furcsa helyzetben találtuk a készüléket...hm. ja és 1 órányi várakozás után, mikor megérkezett a nép reggelizni, az is kiderült, hogy a magyar csapat biztosra ment, és kicsit elöbbre állitotta az oráját...ugy egy orával...szoval az idöátszámitással akadtak problémáink, de végül minden rejtély megoldodott, és vasárnap boldogan-izgulva-félve várhattuk a nagy találkozást uj családjainkkal...véget ért a móka mára, zárul miki móka tára...

*To Be Continued...*